Egy kis kaparás. Kellemetlen érzés nyeléskor. Rekedtebb hang. Aztán estére már egészen biztosak vagyunk benne:
„Megfáztam.”
Talán huzatot kaptam. Hideget ittam. Vizes hajjal mentem ki. Vagy elkaptam valamit valakitől.
Ezek teljesen természetes első gondolatok.
A torokfájás azonban sokféle panaszt jelenthet, és már az sem mindegy, hogy pontosan hol történik valami: a garatban, a mandulák környékén, a gégében vagy éppen a hangszálaknál.
A hagyományos orvosi vizsgálat természetesen elsődleges abban, hogy tisztázzuk, melyik terület érintett és szükség van-e kezelésre.
Én azonban a hagyományos orvoslás mellett régóta foglalkozom homeopátiával és más komplementer szemléletekkel is. Ezért a testi tünet mellett mindig érdekel egy másik kérdés is:
Mi történt az azt megelőző időszakban?
Amikor nagyon vágytunk valamire – és mégsem kaptuk meg
A garat és a garatmandulák problémáit az általam követett komplementer szemléletben gyakran úgynevezett „falatkonfliktusokkal” hozzuk kapcsolatba.
Ennek egyik nagyon hétköznapi formája az, amikor valamire nagyon vágyunk.
Azt gondoltuk, hogy megkapjuk. Megígérték és már szinte biztosra vettük. Aztán mégsem lett belőle semmi. Lehet ez egészen apró dolog.
Képzeljünk el például egy kisgyereket, akinek megígérjük:
„Délután elmegyünk fagyizni.”
Ő ezt már valóságként éli meg. Elképzeli, milyen fagylaltot választ majd, talán már szinte érzi is az ízét.
Aztán közbejön valami. Nem megyünk el.
Felnőttként talán jelentéktelennek tűnik. Egy gyerek számára azonban egy nagyon várt dolog maradt el. De ugyanez megtörténhet felnőttként is, sokkal nagyobb téttel.
Várunk egy eljegyzésre. Egy házassági ajánlatra. Egy régóta ígért döntésre. Egy munkára. Valamire, amiről már azt hittük:
„Most már biztosan meglesz.”
És mégsem.
Ebben a szemléletben ezt tekintjük a „vágyott falat” egyik lehetséges lelki megfelelőjének.
De az ellenkezője is megtörténhet
Nemcsak arra vágyhatunk, hogy végre megkapjunk valamit.
Arra is, hogy végre megszabaduljunk valamitől.
Tegyük fel, hónapok óta szeretnénk eladni a lakásunkat. Végre jelentkezik egy komoly vevő. Megnézi, tetszik neki, úgy tűnik, megállapodunk. Már fejben el is engedtük a lakást. Aztán a vevő visszalép. A „falat”, amitől szerettünk volna megszabadulni, mégis nálunk maradt. A falatot persze nem kell mindig szó szerint érteni.
Lehet egy kimondatlan mondat is. Valami, amit régóta szeretnénk elmondani, mégsem tudjuk. Vagy éppen ellenkezőleg: kimondtunk valamit, amit legszívesebben visszaszívnánk. Innen erednek hétköznapi kifejezéseink is:
„Torkomon akadt a szó.”
„Nem tudtam lenyelni.”
„Nem tudtam kimondani.”
A test és a nyelv sokszor érdekes módon ugyanazokat a képeket használja.
A kisfiú és a póniló
Eszembe jut egy kisfiú története.
A nagypapája, amikor szeretett volna nála elérni valamit, időről időre azt mondta neki: „Meg fogom venni neked azt a pónilovat.”
A kisfiú nagyon vágyott a pónira. Elhitte az ígéretet. Újra és újra. A póniló azonban nem érkezett meg. A gyermeknél közben visszatérően jelentkezett tüszős mandulagyulladás. Kezelést kapott, jobban lett, majd egy idő után ismét megjelent a probléma.
Amikor egy panasz visszatérően jelentkezik, én ezért a szükséges orvosi kivizsgálás mellett szeretek egy másik kérdést is feltenni: Van-e az életünkben valami, ami újra és újra ugyanazt az érzelmi helyzetet teremti meg?
Valami, amire folyamatosan várunk? Amit mindig megígérnek? Amiről újra és újra azt hisszük, hogy most már valóban megkapjuk? Ez nem orvosi diagnózis, hanem egy másik nézőpont, amely néha érdekes összefüggéseket mutathat meg.
Ezért különösen fontos, mit ígérünk a gyerekeknek
A gyerekek sokkal szó szerintibb módon élik meg az ígéreteinket, mint mi, felnőttek. Ha azt mondjuk: „Holnap elmegyünk.”
ő nem feltétlenül azt hallja: „Ha nem jön közbe semmi.”
Hanem azt: „Holnap elmegyünk.”
Ezért szülőként én nagyon fontosnak tartom, hogy amit megígérünk egy gyereknek, azt lehetőség szerint tartsuk is meg. Ha pedig mégsem tudjuk, beszéljük meg vele. Ne hagyjuk egyszerűen ott a csalódással. Ez önmagában is fontos – függetlenül attól, hogy hogyan gondolkodunk a testi tünetek és az érzelmek kapcsolatáról.
Más történet a gége és a hangszálak
Ha a panasz inkább a gégéhez vagy a hangszálakhoz kapcsolódik – rekedtség, hanggyengeség, gégegyulladás, a hang elvesztése –, akkor az általam követett szemléletben másfajta előzményeket is keresünk.
Ilyenkor gyakran a hirtelen rémület, megijedés, félelem kerül előtérbe. Valami váratlan történik. Egy dörrenés. Villámlás. Egy nagy kutya hirtelen a gyerek felé fut. Egy hangos gép. Egy ijesztő mese. Egy baleset. Egy váratlan rossz hír.
És ehhez sem kell feltétlenül nekünk lennünk a veszélyben. Elég lehet az is, hogy attól félünk, valami történik azzal, akit szeretünk.
A gyerek az édesanyjáért. A szülő a gyermekéért. A testvér a testvéréért. A barát a barátjáért aggódik.
Nagyon találó hétköznapi mondásaink vannak erre is:
„Köpni-nyelni nem tudtam.”
„Torkomon akadt a szó.”
„Félelmemben megnémultam.”
Az általam követett komplementer megközelítés ezekre az előzményekre is rákérdez, amikor a gége vagy a hang tartósan vagy visszatérően érintett.
Ha a hang újra és újra elmegy
Ha valaki sokszor kerül olyan helyzetbe, amelyet rémisztőnek vagy fenyegetőnek él meg, előfordulhat, hogy újra és újra rekedt lesz, elfárad a hangja vagy azt érzi, hogy „elmegy a hangja”.
Tartós rekedtségnél vagy visszatérő hangszalagpanaszoknál azonban különösen fontos a fül-orr-gégészeti kivizsgálás.
A rekedtségnek sokféle testi oka lehet, és ezeket nem szabad pusztán érzelmi magyarázattal helyettesíteni.
Ugyanez különösen igaz a légzést érintő gégeduzzanatra.
Ha valakinek nehézlégzése, fulladásérzése, gyorsan fokozódó torok- vagy gégeduzzanata jelentkezik, az sürgős orvosi ellátást igényel.
És mit tehetünk otthon?
Az első talán meglepően egyszerű: pihenjünk.
Nem mindig kell napokra ágyba bújni. De ha a szervezetünk egyértelműen jelzi, hogy lassításra van szüksége, adjunk neki néhány nyugodtabb órát. Aludjunk többet. Igyunk elegendő folyadékot. Torokpanaszoknál én szívesen használok gyógynövényeket is.
A zsálya és a kamilla régóta alkalmazott gyógynövények. Készíthetünk belőlük teát, és gargalizálásra is használhatjuk őket.
Az aromaterápia és az illóolajok is részei lehetnek az otthoni eszköztárnak, amennyiben megfelelően és biztonságosan alkalmazzuk őket.
Homeopata orvosként természetesen a homeopátiás házi patikát is használom. Itt azonban nem egyszerűen a „torokfájásra való szert” keressük: a tünet jellege, helye, az egyéb panaszok és az egyéni sajátosságok alapján választunk.
Ne csak azt kérdezzük: mitől fáj?
Ha valami fáj, teljesen természetes, hogy szeretnénk minél hamarabb megszabadulni tőle. De néha érdemes mellé tenni néhány másik kérdést is.
Mi történt velem az elmúlt napokban?
Mire vágytam nagyon, ami végül nem teljesült?
Van valami, amit régóta szeretnék elengedni, de nem sikerül?
Maradt bennem kimondatlan mondat?
Történt valami, amitől nagyon megijedtem?
Nem azért, hogy minden torokfájás mögött lelki okot keressünk. És nem azért, hogy az orvosi vizsgálatot vagy kezelést kiváltsuk vele. Hanem azért, mert a testünkre többféleképpen is figyelhetünk. Lehet, hogy éppen egy pohár meleg tea és néhány óra pihenés hiányzik. Lehet, hogy orvosra van szükségünk. És lehet, hogy közben az is érdemes a figyelmünkre:
mi történt velünk, mielőtt a testünk jelezni kezdett?
Szerintem a valódi öngondoskodás valahol itt kezdődik.
Az írásban szereplő gondolatok és otthoni praktikák tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, diagnózist vagy az indAz írásban szereplő érzelmi összefüggések Dr. Révész Aliz komplementer szemléletét és szakmai tapasztalatait mutatják be; nem tekintendők bizonyított orvosi ok-okozati összefüggéseknek. A cikk nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist vagy kezelést. Erős, tartós, visszatérő vagy romló tünet, nyelési nehezítettség, illetve légzési panasz esetén kérjen orvosi segítséget.okolt kezelést. Erős, szokatlan, tartós vagy romló tünetek esetén forduljon orvoshoz.
Dr. Révész Aliz