A test már az első tanítási nap előtt jelzi, hogy valami nehéz
Vasárnap este van.
A táska már nagyjából összekészítve, a füzetek a helyükön, a ruhát is kikészítettük.
Aztán egyszer csak megszólal a gyerek:
„Anya, fáj a hasam.”
Megkérdezzük, mit evett. Nem evett semmi szokatlant.
Megnézzük, nincs-e láza. Nincs.
Kicsit később már jobban van. Aztán amikor újra szóba kerül az iskola, megint fájni kezd.
Ismerős?
Az iskolakezdés környékén a hasfájás egyáltalán nem ritka jelenség.
És fontos rögtön az elején leszögezni:
attól, hogy egy testi panasz összefügghet feszültséggel vagy szorongással, a fájdalom még teljesen valós.
A gyerek nem feltétlenül „játssza meg”.
Nem hisztizik.
És nem biztos, hogy tudatosan szeretné elkerülni az iskolát.
Lehet, hogy a teste mondja ki azt, amit ő még nem tud szavakba önteni.
Mi történhet ilyenkor a testben?
Az emésztőrendszer és az idegrendszer nagyon szoros kapcsolatban működik egymással.
Valószínűleg felnőttként is megtapasztaltad már ezt.
Egy fontos vizsga előtt összeszorul a gyomrod.
Egy nehéz beszélgetés előtt nincs étvágyad.
Izgalomban gyakrabban kell mosdóba menned.
Egy kellemetlen hír hallatán azt mondjuk:
„Görcsbe rándult a gyomrom.”
Nem véletlenül használjuk ezeket a kifejezéseket.
Amikor veszélyt, bizonytalanságot vagy nagyobb terhelést érzékelünk, a szervezetünk alkalmazkodik ehhez az állapothoz. Megváltozhat az emésztés működése, az izmok feszülése, a bélrendszer érzékenysége.
Gyerekeknél mindez azért különösen érdekes, mert még nem mindig tudják pontosan elmondani:
„Félek attól, ami holnap történni fog.”
Sokszor egyszerűbb azt mondani:
„Fáj a hasam.”
De mitől fél?
Itt kezdődik számomra az igazán érdekes rész.
Mert könnyű azt mondani:
„Biztos az iskolakezdés miatt ideges.”
Csakhogy ezzel még szinte semmit nem tudtunk meg.
Hiszen két gyerek számára ugyanaz az iskola teljesen különböző élmény lehet.
Az egyik azt gondolja:
„Végre találkozom a barátaimmal!”
A másik:
„Mi lesz, ha megint egyedül maradok a szünetben?”
Az egyik várja az új tanévet.
A másiknak már attól összeszorul a gyomra, hogy meglátja az iskola épületét.
Ezért én nem azt kérdezném elsőként:
„Mi baja van az iskolával?”
Hanem ezt:
Mit jelent neki az iskola?
Ez sokkal érdekesebb kérdés.
„Mi lesz, ha megint nem sikerül?”
Van olyan gyerek, akinek az iskola elsősorban teljesítést jelent.
Dolgozat. Felelés. Jegyek. Összehasonlítás. Megfelelés.
Lehet, hogy tavaly volt néhány rossz élménye.
Talán nehezen ment a matematika.
Talán megszégyenült egy felelésnél.
Talán úgy érzi, hogy a többiek gyorsabbak nála.
És most, amikor közeledik az első tanítási nap, már nem egyszerűen arra gondol:
„Megint lesz iskola.”
Hanem arra:
„Mi lesz, ha megint nem tudom?”
A helyzet még el sem kezdődött.
A teste azonban már reagálhat a várakozásra.
„Nem akarok visszamenni közéjük”
Másik gyereknél nem a tanulás jelenti a nehézséget, hanem a közösség. Talán tavaly csúfolták. Kiközösítették. Nem találta a helyét. Összeveszett a legjobb barátjával. Vagy egyszerűen folyamatosan azt élte meg, hogy ő valahogy más, mint a többiek.
Mi felnőttek ilyenkor azt mondjuk:
„De hát már vége a tavalyi tanévnek.”
A gyerek számára viszont szeptemberben ugyanoda kell visszamennie.
Ugyanabba az osztályba.
Ugyanazok közé az emberek közé.
Ezért érdemes megkérdezni:
„Van valaki az iskolában, akivel most nem szívesen találkoznál?”
Meglepő válaszokat kaphatunk.
„Nem akarok elszakadni tőled”
Különösen kisebb gyerekeknél egészen más is állhat a háttérben.
A nyár alatt sok időt töltöttek otthon.
Anyával.
Apával.
Nagyszülőkkel.
Biztonságos, megszokott környezetben.
Most pedig újra következik a reggeli elválás.
Nem feltétlenül az iskola a probléma.
Lehet, hogy maga az elválás nehéz.
Egy kisgyerek ezt sem feltétlenül így mondja el:
„Anya, szorongok attól, hogy holnaptól megint kevesebbet leszünk együtt.”
Lehet, hogy inkább azt mondja:
„Fáj a hasam, nem akarok iskolába menni.”
„Nem akarom, hogy vége legyen a nyárnak”
Van ennél egyszerűbb magyarázat is.
Jó volt.
Később lehetett kelni.
Nem kellett teljesíteni.
Volt idő játszani.
Utazni.
Együtt lenni.
És most ennek vége.
Mi, felnőttek is ismerjük azt az érzést, amikor egy hosszabb szabadság után vasárnap este eszünkbe jut:
„Holnap munka.”
A gyerek ugyanezt átélheti az iskola kapcsán.
Nem feltétlenül történik vele semmi drámai.
Egyszerűen veszteségként élheti meg azt, hogy véget ér egy számára jó időszak.
És mit jelent mindez az én szemléletemben?
A Germán Gyógytudomány a testi elváltozásokat és tüneteket biológiai konfliktusokkal próbálja összekapcsolni.
Hasfájásnál azonban önmagában nem lehet egyetlen konfliktust kijelenteni.
Nem mindegy, pontosan hol jelentkezik a panasz, milyen jellegű, mikor kezdődik, mivel jár együtt, és van-e kimutatható szervi oka.
Emésztőrendszeri panaszoknál gyakran felmerülhet az a kérdés:
Van-e valami, amit a gyermek képletesen „nem tud megemészteni”?
Számára elfogadhatatlan helyzet?
Valami, amitől szeretne megszabadulni?
Valami, amitől fél?
Egy személy vagy helyzet, amellyel nem szeretne újra találkozni?
Ezt azonban nem kész válaszként érdemes ráhúzni a gyerekre.
Inkább nyomként, kérdésként használni.
Mert nem egy táblázat fogja megmondani, mit él át.
Hanem maga a gyermek.
Figyeld meg, mikor jelentkezik a hasfájás?
Néha már maga az időzítés is sokat elárul.
Vasárnap este kezdődik, péntek délután megszűnik?
Reggel fáj, de hétvégén soha?
Akkor erősödik, amikor szóba kerül az iskola?
Egy bizonyos tantárgy napján rosszabb?
Dolgozat vagy felelés előtt jelenik meg?
Iskolába érve erősödik?
Otthon maradás után rövid időn belül enyhül?
Ezek közül természetesen egyik sem bizonyítja önmagában, hogy a panasz hátterében érzelmi tényező áll.
De fontos információ.
És sokkal közelebb vihet ahhoz, hogy megértsük a gyereket.
Ne azt kérdezd: „Ugye nem félsz az iskolától?”
Erre nagyon könnyű azt mondani:
„Nem.”
Én inkább beszélgetnék.
Például:
„Mi az, amit a legjobban vársz az iskolában?”
Majd:
„És mi az, amit a legkevésbé?”
Vagy:
„Ha egy dolgot megváltoztathatnál az iskolában, mi lenne az?”
„Van valaki, akivel nem szívesen találkozol?”
„Melyik órától tartasz leginkább?”
„Mi lenne az a dolog, amitől sokkal könnyebb lenne elkezdeni ezt a tanévet?”
Ezek már nem kihallgatások.
Hanem beszélgetések.
És könnyen lehet, hogy egyszer csak elhangzik egy mondat, amitől minden érthetőbb lesz.
Nem minden hasfájás mögött áll szorongás
Ezt nagyon fontos hangsúlyozni.
A gyerekkori hasfájásnak rengeteg testi oka lehet.
Ezért új, visszatérő, erős vagy aggasztó panaszt ki kell vizsgálni.
A testi kivizsgálás és annak megértése, hogy közben mi történik a gyermek életében, nem egymás ellenfelei.
Lehet mindkettőre figyelni.
Sőt, szerintem így látjuk igazán az egész gyereket.
Talán nem a hasával kell kezdenünk
Amikor legközelebb azt hallod:
„Anya, fáj a hasam.”
természetesen nézd meg, mi lehet a testi oka.
De ha a helyzet megengedi, tegyél mellé még egy kérdést:
„Mi jár most a fejedben?”
Lehet, hogy semmi különöset nem mond.
Lehet, hogy vállat von.
De az is lehet, hogy egyszer csak kiderül:
nem a hétfő a nehéz.
Hanem az, amit számára a hétfő jelent.
És ez óriási különbség.
Mert a tünetet látjuk.
De mögötte mindig ott van egy ember is.
Egy gyerek, aki valamit átél.
És talán az egyik legnagyobb segítség, amit adhatunk neki, hogy nemcsak azt kérdezzük:
„Hol fáj?”
hanem időnként azt is:
„Mi nehéz most neked?”
Az írás tájékoztató és szemléletformáló célú. Nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist vagy kezelést. Testi panasz esetén a megfelelő egészségügyi kivizsgálás az elsődleges.
Dr. Révész Aliz