Mit jelent a kondicionálás és a bevésődés a Germán Gyógytudomány szemszögéből?
Biztosan volt már olyan helyzet az életedben, amely nagyon megérintett, miközben más melletted szinte gond nélkül továbblépett rajta.
Vagy éppen fordítva: te nem értetted, miért csinál valaki akkora ügyet valamiből, ami számodra egyáltalán nem tűnt súlyosnak.
Pedig ugyanaz történt, ugyanazt mondták. Ugyanazt veszítettétek el, ugyanazzal a nehézséggel találkoztatok, lélekben mégis egészen másként éltétek meg.
Talán éppen ez az egyik legfontosabb kérdés, amikor az érzelmi konfliktusokról – amelyek a betegségeket okozzák – beszélünk:
Miért reagálunk az egyik témára érzékenyen, szinte ugrunk rá, egy másik pedig nem is érint meg?
Mi az bennünk, ami bizonyos helyzetekre különösen érzékennyé tesz?
Nem önmagában az esemény számít
A Germán Gyógytudomány szemléletében nagyon fontos a szubjektív megélés.
Nem lehet kívülről megmondani, hogy egy adott esemény valakiben létrehoz-e biológiai konfliktust, ami elindítja az agyban és a megfelelő szervi szinten is az ősi túlélő programokat, vagy sem.
Ami az egyik ember számára súlyos veszteség, fenyegetés vagy sokk, az egy másik ember számára lehet egyszerűen egy kellemetlen helyzet, amelyen viszonylag gyorsan túllép.
Vegyünk egy nagyon hétköznapi példát.
Két ember elveszíti a munkahelyét.
Az egyiknek vannak tartalékai, támogató családja, bízik a saját képességeiben, és úgy érzi:
„Rendben. Ez most nehéz, de majd keresek valami mást. Már úgyis fontolgattam egy ideje a felmondást!”
A másik ember ugyanebben a helyzetben azt élheti meg:
„Mi lesz velem? Hogyan fogom eltartani a családomat? Mi van, ha nem találok másik munkát?”
Kívülről nézve ugyanaz történt. Belül azonban két teljesen különböző történet zajlik.
Az előadásban ezt a példát tovább is viszem. Lehet, hogy az illetőnek van tartaléka, van képesítése, józanul végiggondolva pontosan tudja, hogy fog találni másik állást. Mégis zsigerből az az érzése támad:
„Éhen fogunk halni.”
Ilyenkor már nemcsak az az érdekes, hogy elveszítette a munkáját, hanem az is, hogy miért éppen az éhezés, a nélkülözés, a létbizonytalanság témája érinti meg ennyire?
Lehet, hogy ennek gyermekkori előzménye van. Például egyszer magára hagyták, nem értek oda érte időben, és ő ezt kisgyermekként úgy élte meg, hogy nem kap enni, veszélyben van. Ha pedig a saját életében nem találunk magyarázatot, a haladó szemléletben tovább is kereshetünk a családi történetben.
Vagyis nemcsak azt kérdezzük:
Mi történt most?
Hanem azt is:
Miért pont ezt a „gombot” nyomta meg bennem?
Nem az a legfontosabb, mi történt, hanem az, hogy hogyan éltem meg azt, ami történt.
De mitől függ, hogyan élem meg?
Nagyon sok mindentől: a korábbi tapasztalatainktól, attól, hogyan neveltek bennünket, a félelmeinktől, a hiedelmeinktől, az értékrendünktől, attól, mit tanultunk a világról és mit láttunk otthon. Attól is, milyen elvárásaink vannak önmagunkkal és másokkal szemben.
Sőt attól is, hogy éppen milyen állapotban vagyunk akkor, amikor a helyzet megtörténik.
Ez utóbbit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Pedig nem mindegy, hogy kipihenten, stabilan, jó fizikai és lelki állapotban talál bennünket egy nehézség, vagy akkor, amikor már hetek óta fáradtak, túlterheltek, kimerültek vagyunk.
Amikor „jó passzban vagyunk”, erősnek és vitálisnak érezzük magunkat, sokszor egy olyan nehézség sem billent ki bennünket annyira, amely egy rosszabb időszakban komoly megterhelést jelentene.
Vagyis a konfliktus iránti fogékonyságunk sem feltétlenül állandó.
Mit jelent a kondicionálás?
Nagyon leegyszerűsítve azt, hogy életünk során folyamatosan tanuljuk, hogyan működik a világ.
Mi veszélyes, mi biztonságos? Mitől kell félni, mit szabad megtenni? Miért jár jutalom, miért jár büntetés? Hogyan kell viselkednem ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek? Mit jelent számomra a szeretet, a veszteség, a kudarc vagy az, ha valaki elhagy?
Ezekből a tapasztalatokból idővel kialakul egy saját belső rendszerünk, egyfajta tapasztalati adatbázis.
És amikor történik velünk valami, nem egy teljesen üres lapról reagálunk rá. Az esemény találkozik mindazzal, amit korábban megéltünk, megtanultunk, láttunk és elraktároztunk.
„Akkor szeretnek, ha…”
Erre az előadásban több nagyon egyszerű példát is hozok.
Egy gyermek azt tapasztalhatja, hogy amikor engedelmes, jól teljesít, mindent megcsinál, amit kérnek tőle, akkor megdicsérik:
„Milyen ügyes vagy!”
A gyerek ebből megtanulhatja:
„Akkor vagyok szerethető, ha jól teljesítek.”
És ez gyermekkorban akár jól működő túlélési stratégia is lehet. Kötelességtudó, precíz, alkalmazkodó lesz.
Csakhogy ugyanez a minta felnőttként tovább működhet. Mindent tökéletesen akar csinálni, mindenkinek meg akar felelni, nehezen mond nemet, túl sok feladatot vállal magára.
Nem azért, mert ezt tudatosan eldöntötte.
Hanem mert valamikor megtanulta:
így jutok szeretethez és elfogadáshoz.
Más gyermek azt tanulhatja meg, hogy amikor beteg vagy rosszul van, akkor sokkal több figyelmet, gondoskodást, törődést kap.
A gyermek számára a gondoskodás és a szeretet nagyon szorosan összetartozik. Így létrejöhet egy olyan bevésődés is, hogy:
„Ha rosszul vagyok, foglalkoznak velem.”
Ezek a minták nem tudatos döntések. A gyermek egyszerűen megtanulja, milyen stratégia működik számára abban a környezetben, amelyben él.
És mi a bevésődés?
Vannak élmények, amelyek különösen mély nyomot hagynak bennünk.
Egy erős félelem. Egy veszteség. Egy olyan helyzet, amikor magunkra maradtunk. Valami, amit gyermekként újra és újra hallottunk. Egy családi működésmód, amely annyira természetes volt számunkra, hogy észre sem vettük.
Ezek a tapasztalatok később befolyásolhatják, hogyan értelmezünk egy új helyzetet.
Talán valaki tökéletesen nyugodt marad egy konfliktusban, míg bennünk már egyetlen mondat is olyan érzést indít el, mintha valami sokkal nagyobb veszély történne.
És ilyenkor érdekes kérdés lehet:
Valóban csak arról szól a reakcióm, ami most történt?
Vagy megérintett bennem valami régebbit is?
Nem csak a saját történetünk létezik
A kondicionálás és bevésődés témájában ennél is mélyebbre lehet menni.
A családunkból is rengeteg mintát hozunk.
Nemcsak azt tanuljuk meg, amit konkrétan elmondanak nekünk. Látjuk, hogyan viszonyulnak a szüleink a pénzhez, a munkához, a párkapcsolathoz, a betegséghez, a veszteséghez vagy éppen a veszélyhez.
Megtapasztaljuk, hogyan kezelik a konfliktusokat. Beszélnek róluk vagy hallgatnak? Közelednek vagy menekülnek? Harcolnak vagy alkalmazkodnak? Bíznak vagy állandóan aggódnak?
Ezek mind alakíthatják azt a belső térképet, amely alapján később mi is értelmezzük a világot.
A haladó Kondicionálás–Bevésődés tananyagban ennél mélyebben foglalkozom azzal is, hogyan jelenhetnek meg a családi és generációs tapasztalatok a reakcióink hátterében, és a témát az epigenetikai traumanyomok, illetve az örökölt minták szemszögéből is vizsgáljuk.
Nem minden problémánkra valamelyik ősünk történetében kell keresnünk a magyarázatot, de néha érdemes feltenni a kérdést:
Biztos, hogy minden félelmem csak az én saját tapasztalatomból származik?
Ugyanaz az esemény, más jelentés
Kívülről sokszor hajlamosak vagyunk azt mondani:
„Ugyan, ezen nem kellene ennyire felhúzni magad!”
„Más is elvesztette már a munkáját.”
„Másnak is elköltözik a gyereke.”
„Más is volt már ilyen helyzetben.”
Csakhogy a másik ember nem mi vagyunk, nem a mi életünket élte.
Nem ugyanazokat a tapasztalatokat hordozza, nem ugyanazok a félelmei, más túlélő technikákat tanult meg gyermekkorában. Nem ugyanabban az állapotban van, mint mi, és kívülről nem tudjuk eldönteni, mit jelent számára az adott helyzet.
Két gyerek, ugyanaz a csúfolódás
Az előadásban egy iskolai példát is hozok erre.
Két gyereket ugyanúgy csúfolhatnak az osztálytársai.
Az egyik nagyon mélyen magára veszi. Elkezdi azt érezni, hogy vele valami baj van, ő kevesebbet ér, és már előre fél attól, mi fog történni az iskolában.
A másik ugyanarra a helyzetre visszaszól, kiáll magáért, kikéri magának, vagy egyszerűen nem tulajdonít akkora jelentőséget annak, amit mondanak neki.
Kívülről ugyanaz történt. Belül mégsem ugyanaz.
Nem arról van szó, hogy az egyik gyermek „gyenge”, a másik pedig „erős”.
A Germán Gyógytudomány haladó szemléletében azt nézzük meg, hogy miért éppen annál a gyermeknél nyomódott meg az a bizonyos nyomógomb.
Mi van a háttérben?
Egy korábbi önleértékelési élmény? Egy családi minta? Valamilyen korábbi bevésődés?
A másik gyermeknél lehet, hogy egyszerűen nincs ott ugyanez a nyomógomb.
Ezért tudja egészen másképp megélni ugyanazt az eseményt.
A saját megélést csak az tudja igazán elmondani, aki átéli.
Miért fontos mindezt felismerni?
Ha felismerjük, mire vagyunk különösen érzékenyek, sokkal jobban megérthetjük saját működésünket.
Nem azért, hogy hibást keressünk, vagy hibát keressünk magunkban, és nem is azért, hogy visszafelé nézve mindenre magyarázatot gyártsunk.
Hanem hogy megértsük:
Miért érint meg engem mindig ugyanaz a téma?
Miért kerülök újra és újra hasonló helyzetekbe?
Miért vált ki belőlem aránytalanul erős reakciót valami?
Miért jelenik meg bennem azonnal ugyanaz a félelem?
Lehetséges, hogy ilyenkor nemcsak a jelen helyzettel találkozunk.
Feljön a tudatalattiból egy korábbi tapasztalat, egy megszokott családi minta vagy egy magzatkori bevésődés.
A felismerés még nem feltétlenül a megoldás
Sokszor már az is felszabadító, amikor megértjük:
„Most már értem, miért reagálok erre mindig ilyen erősen!”
De a megértés önmagában nem feltétlenül változtatja meg automatikusan a reakcióinkat.
Hiszen ezeknek a mintáknak egy része nem tudatos döntésként működik.
Éppen ezért a haladó anyagban azt is vizsgáljuk, hogyan kapcsolódhatnak a bevésődések a későbbi konfliktusokhoz, az ismétlődésekhez, illetve ahhoz, amit a Germán Gyógytudományban síneknek nevezünk.
A cél nem az, hogy újabb félelmeket gyártsunk magunknak.
Éppen ellenkezőleg!
Minél jobban megértjük a saját működésünket, annál több lehetőségünk van arra, hogy tudatosabban reagáljunk.
Egy kérdés, amin érdemes elgondolkodni
Ha legközelebb valami nagyon kibillent, mielőtt rögtön csak a külső helyzetet kezdenéd elemezni, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól:
Miért érint ez engem ennyire?
Mit jelent nekem ez a helyzet? Mitől félek benne? Ismerős ez az érzés valahonnan? Volt már olyan időszak az életemben, amikor ugyanezt éreztem? És vajon mit tanultam erről korábban?
Néha egészen más válaszokat kapunk, ha nemcsak azt kérdezzük:
„Mi történt velem?”
hanem azt is:
„Miért éppen így éltem meg?”
Ha mélyebben érdekel a téma
A kondicionálás és a bevésődések Germán Gyógytudományon belüli jelentősége már haladó téma.
Az Akadémiában elérhető a teljes Kondicionálás–Bevésődés haladó workshopom, amelyben jóval részletesebben foglalkozom többek között a konfliktusokra való érzékenység hátterével, az egyéni és családi mintákkal, a bevésődésekkel, a sínekkel és ezek Germán Gyógytudomány szerinti jelentőségével.
Fontos azonban, hogy ez a képzés már a GGyT alapismereteire épül.
Akkor fogod igazán jól érteni és használni, ha a Germán Gyógytudomány alapjait már korábban megtanultad – akár nálam, akár máshol.
Ha még csak most ismerkedsz ezzel a szemlélettel, maga a fenti gondolat akkor is hasznos lehet:
nem biztos, hogy önmagában az esemény magyarázza, miért érint bennünket valami annyira.
Sokszor érdemes egy kicsit közelebb menni önmagunkhoz.
És megkérdezni:
Mi az én megélésem?
Szeretettel,
Aliz
Megjegyzés: Az írás tájékoztató és szemléletformáló célú. Dr. Révész Aliz komplementer szemléletét és szakmai tapasztalatait mutatják be.