Hányszor hallottad már a rendelőben, vagy a családi ebédeknél azt a mondatot, hogy „ez nálunk genetika”? Amikor kiderül egy betegség, az első kérdések között szinte mindig ott szerepel: „Volt a családban hasonló eset?” És ha a válasz igen, sokan szinte megkönnyebbülten, de egyben beletörődve sóhajtanak fel: „Akkor ez örökletes, nem tehetek róla.”
A nagymamának vastagbélrákja volt, az édesanyának is, így szinte „kódolva van”, hogy a lányunokánál is megjelenik. Vagy a férfiaknál a prosztataproblémák, a szívinfarktus, a nőknél a mellrák vagy a csontritkulás. Generációkon átívelő, megmásíthatatlannak tűnő sorscsapások. De vajon tényleg a génjeinkbe van kódolva a betegségünk? A Germán Gyógytudomány szerint a válasz egy határozott nem.
A gének nem stabilak
Az orvostudomány sokáig úgy tekintett a génekre, mint egy megváltoztathatatlan tervrajzra, ami meghatározza az életünket és a betegségeinket. Ma már azonban az epigenetika is egyre inkább alátámasztja azt, amit a Germán Gyógytudomány régóta tanít: a gének nem stabil, kőbe vésett programok. A környezeti hatások, és ami még fontosabb, az érzelmeink, a megéléseink folyamatosan felülírják, be- és kikapcsolják őket.
Nem a betegséget örököljük a szüleinktől vagy a nagyszüleinktől. Nem a „hibás” gént kapjuk meg, ami majd 40 vagy 50 éves korunkban automatikusan bekapcsol és daganatot vagy ízületi kopást okoz. Amit valójában öröklünk, az sokkal mélyebb és sokkal nehezebben megfogható: a viselkedési és érzelmi mintákat.
Mit láttál gyerekkorodban?
Képzelj el egy kislányt, aki abban nő fel, hogy az édesanyja folyamatosan aggódik. Aggódik a férje miatt, a gyerekek miatt, a pénz miatt, a jövő miatt. A kislány ezt látja nap mint nap. Számára ez válik a „normálissá”, a világ működésének alapvető módjává. Megtanulja, hogy a problémákra a folyamatos, görcsös aggódás a megfelelő válasz.
Amikor felnő, és ő is anya lesz, ugyanazt a mintát fogja követni. Ha a gyereke megbetegszik, vagy a férjével gondok adódnak, ő is aggódni kezd. És mivel a Germán Gyógytudomány szerint az aggodalom (az „anya-gyermek” vagy „partner” konfliktus) a mell mirigyes állományában indít el elváltozást, nála is megjelenhet a mellrák. Nem azért, mert örökölte a „mellrák-gént”, hanem azért, mert örökölte az aggódás mintáját.
Ugyanez igaz a vastagbélproblémákra is. Ha az apád mindenen csak rágta magát, és képtelen volt „megemészteni” a munkahelyi vagy családi konfliktusokat, te is ezt a megküzdési stratégiát sajátítod el. Ha te is mindent „lenyelsz”, de nem tudsz rajta túllépni, a te vastagbeled is ugyanúgy fog reagálni a „megemészthetetlen bosszúságokra”, mint az övé.
A „megjósolt” betegségek csapdája
Van egy másik, nagyon veszélyes aspektusa is a genetikai determinizmusnak: az önbeteljesítő jóslat. Amikor egy fiatal nőnek már huszonévesen azt mondják, hogy „vigyázz, mert a családunkban minden nőnek korán kihullott a foga, te is ezt örökölted”, azzal elültetnek benne egy mély félelmet és egy önleértékelési konfliktust.
Minden alkalommal, amikor fogorvoshoz megy, vagy csak belenéz a tükörbe, eszébe jut: „Nekem rosszak a fogaim, én gyenge vagyok ezen a területen.” Ez a folyamatos önleértékelés (ami a fog dentin rétegét érinti) pontosan azt a folyamatot indítja el, amitől retteg: a fogak romlását és elvesztését. Nem a genetika okozta, hanem a belé kódolt hitrendszer és az abból fakadó érzelmi stressz.
A női és férfi „szerepek” betegségei
Gyakran halljuk, hogy a nők a menopauza után hajlamosabbak a csontritkulásra, a férfiak pedig egy bizonyos kor felett a prosztataproblémákra. A Germán Gyógytudomány ezt is a megélési mintákkal magyarázza.
Amikor egy nő eléri az 50-60 éves kort, a társadalom (és sokszor ő maga is) hajlamos leértékelni a nőiességét. „Már nem kell a gyereket etetni, már nincsenek rám úgy rászorulva, már nem vagyok olyan vonzó.” Ez a mély, női mivoltában megélt önleértékelés az, ami a csontok (különösen a medence és a gerinc) ritkulásához vezet. Nem a hormonok hiánya, hanem az értékvesztés érzése.
A férfiaknál a prosztata elváltozásai (megnagyobbodás, daganat) gyakran a „nemzésre való képtelenség”, a férfiasság elvesztése, vagy egy csúnya, „övön aluli” konfliktus (például egy megalázó válás vagy egy fiatalabb rivális megjelenése) miatt alakulnak ki.
A lánc megszakítható
A legfontosabb üzenet azonban az, hogy ezt a láncot meg lehet szakítani. Ha felismered, hogy nem a betegséget, hanem csak egy mintát örököltél, visszakapod az irányítást az életed felett.
Nem kell úgy reagálnod a stresszre, ahogy az édesanyád vagy az édesapád tette. Nem kell aggódnod, nem kell mindent magadba fojtanod, és nem kell leértékelned magad csak azért, mert ők ezt tették. Ha megváltoztatod a megélésedet, a tested is másképp fog reagálni.
Ha pedig szeretnéd pontosabban megérteni, hogyan lesz egy családból hozott mintából, egy belső megélésből vagy egy elfojtott érzésből testi folyamat, olvasd el ezt a kapcsolódó cikket is: Hogyan lesz egy érzésből tünet? – Az érzelmi konfliktustól a testi elváltozásig
Ha szeretnéd mélyebben is megérteni, hogyan térképezhetők fel a stresszhez kötődő testi folyamatok, a Germán Gyógytudomány alaptanfolyam videókurzus lépésről lépésre bemutatja a szemlélet alapjait. Ha pedig személyre szabott támogatásra van szükséged, egyéni konzultációra is jelentkezhetsz.
FONTOS tudni: Az itt bemutatott modell nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást és ellátást, hanem annak kiegészítő, szemléleti megközelítése lehet!