A Változás – veszteség vagy nyereség?
A változás különös dolog. Lehet régóta vágyott, örömteli, sőt akár életünk egyik legjobb döntése, mégis képes bizonytalanságot, félelmet és veszteségérzést előhívni belőlünk.
Ennek talán az egyik oka, hogy az ember szereti biztonságban érezni magát. Amit már ismerünk, azt kiszámíthatónak érezzük. Tudjuk, mire számíthatunk, hogyan működik, hol vannak benne a kapaszkodóink. És ez még akkor is igaz lehet, ha a megszokott helyzet egyáltalán nem tökéletes. A változás viszont ismeretlen. Nem tudjuk még pontosan, milyen lesz, hogyan fogunk benne működni, kik lesznek körülöttünk, mit kell majd másként csinálnunk. Ezért amikor valami megváltozik, az öröm mellett nagyon könnyen felbukkan egy másik kérdés is:
Mit fogok elveszíteni?
Költözésünkkel kapcsolatban ezt magamon is megfigyeltem. Egy régi álmom valósult meg, mégis számtalan ponton lett volna lehetőségem arra, hogy ne az új lehetőséget, hanem a veszteséget kezdjem el megélni. A megszokottat az elme biztonságosnak érzékeli, míg a változás a bizonytalanságot és a régi elvesztésétől való félelmet hozhatja elő.
A megszokott biztonsága
Gondoljunk egy munkahelyváltásra. Lehet, hogy az új munka közelebb van, jobban fizet, érdekesebb, és régóta vágyunk rá. Mégis megjelenhet bennünk a bizonytalanság: mi lesz a régi kollégákkal, a megszokott környezettel, azzal a szereppel, amelyben eddig otthonosan mozogtunk?
Ugyanez történhet akkor, amikor a gyermekünk elköltözik otthonról. Lehet, hogy egyetemre megy, külföldön tanul, munkatapasztalatot szerez, önálló életet kezd. Tudjuk, hogy ez jó neki. Talán pontosan ezt kívántuk neki. Mégis megélhetjük úgy, hogy elveszítjük őt, mert már nem látjuk mindennap, és valami végérvényesen megváltozik a kapcsolatunkban.
Egy kapcsolat lezárása is hordozhat veszteségélményt akkor is, ha a kapcsolat már régóta nem volt jó. Akár egy kifejezetten rossz, bántalmazó kapcsolatból való kilépésnél is megjelenhet bennünk a szeretett személy elvesztésének érzése. Máskor pedig egy kapcsolat új szakasza hozza elő azt a félelmet, hogy elveszítjük a korábbi szabadságunkat, miközben valójában egy új életszakasz kezdődik.
A változás tehát nemcsak a körülményeinket rendezi át, hanem az érzéseinket is.
Még meg sem történt, de már előre félünk tőle
Számomra különösen érdekes, hogy nemcsak azt tudjuk veszteségként megélni, amit valóban elvesztettünk. Sokszor már annak a lehetősége is elég.
Még semmi sem történt, de fejben már előreszaladunk. Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha elveszítem? Mi lesz, ha elmegy? Mi lesz, ha nem tudom megtartani? Mi lesz, ha az új helyzet rosszabb lesz, mint amire számítok?
A költözés kapcsán magam is érezhettem, mielőtt bármi valóban elveszett volna, számtalan történetet építhettem volna magamban arról, hogy mi jöhet ki rosszul.
A Germán Gyógytudomány szemlélete szerint azonban nemcsak a tényleges veszteség lehet fontos, hanem már az is, ha valaki nagyon megéli a veszteségtől való félelmet. Ebben a szemléleti rendszerben az számít, hogy az adott ember pontosan mit és hogyan él meg.
Mit ért veszteség alatt a Germán Gyógytudomány?
Itt szeretnék egy kicsit konkrétabban is beszélni arról, hogyan gondolkodik erről a germán medicina.
Ebben a rendszerben nem minden „veszteség” ugyanaz. Másképpen értelmezi azt, amikor valakit szó szerint szem elől veszítünk, máshogy a szeretett élőlény elvesztését, a fészek vagy birtok elvesztésétől való félelmet, konkrétan a birtok, a terület elvesztését, és megint másképpen a magára maradottság , elhagyatottság élményét.
Ha valakit úgy élünk meg, hogy „elveszítettem a szemem elől”, a GGyT ezt a szem területéhez kapcsolja. Enyhébb formában példaként kötőhártya-érintettséget, súlyosabb megélésnél a szemlencse vagy a látásélesség csökkenését említi.
Ha a megélés nem egyszerűen az, hogy nem látom többé, hanem az, hogy elveszítettem egy szeretett élőlényt, akkor a Germán Gyógytudomány ezt nőknél a petefészek, férfiaknál a here szintjéhez kapcsolja.
Más típusú megélés az, amikor valaki attól fél, hogy elveszíti a családi fészkét, az otthonát, a munkáját vagy azt, amit a saját „területének”, birtokának él meg. Nőiesebb érzelemvilággal „fészekvesztésként”, illetve férfiasan „birtokvesztésként” értelmezi, ekkor a gége, illetve a hörgők nyálkahártyájának területével kapcsolja össze. Enyhébb példaként rekedtséget, köhögést vagy hörgőgyulladást, erősebb megélésekhez asztmás, fulladásos panaszokat, illetve súlyosabb szervi elváltozásokat társít.
Megint más élmény az, amikor valaki azt érzi: egyedül maradtam, magamra hagytak. A Germán Gyógytudomány ezt a vese területéhez kapcsolja.
És vannak nagyon erős, valódi veszteségélmények is. Egy cég elvesztése, egy súlyos anyagi vagy birtokvesztés, egy családi rendszer szétesése vagy egy kapcsolat drámai elvesztése. A GGyT rendszerében az ilyen súlyos birtokvesztés-típusú megélésekhez többek között a szív koszorúereinek változásait is társítják.
Ezeket azért írom le ilyen konkrétan, mert számomra a Germán Gyógytudomány tanulmányozásának éppen az egyik érdekes része, hogy nem általánosságban beszél „stresszről”, hanem azt kérdezi:
Pontosan mit élt meg az ember?
Nem mindegy, hogy attól félek, hogy elveszítem az otthonomat, vagy attól, hogy elveszítek egy szeretett embert. Nem ugyanaz a magára maradottság, mint az, hogy valakit többé nem láthatok. A GGyT ezeket eltérő biológiai konfliktustípusokként értelmezi.
Ugyanaz a helyzet, mégis más lehet a megélés
Talán ez számomra az egésznek az egyik legfontosabb tanulsága.
Ugyanaz a helyzet két emberben egészen más belső történetet indíthat el.
Ha elköltözöm, gondolhatok arra, hogy elveszítem a régi otthonomat, a megszokott környezetemet, a közelséget azokhoz az emberekhez, akik eddig körülvettek.
De ugyanerre a helyzetre ránézhetek úgy is, hogy új otthonom lesz, új embereket ismerhetek meg, új tájat fedezhetek fel, és olyan lehetőségek nyílhatnak meg előttem, amelyek korábban nem voltak jelen az életemben.
A külső esemény ugyanaz.
A belső történet azonban egészen más.
Ugyanaz a helyzet két ember esetében másként zajlik, mert mindenki másképp éli meg.
Nem kell letagadni a nehéz érzéseket
Amikor azt mondom, hogy próbáljuk meg másképpen látni a helyzetet, nem arra gondolok, hogy minden nehéz érzést gyorsan „pozitívra” kell változtatnunk.
Ha valami fáj, akkor fáj. Ha veszteség ért, annak helye van. Ha félünk, annak is van oka.
A tudatosság nem az érzéseink letagadása.
Inkább az, hogy észrevesszük őket.
Megállunk, és megnézzük: mi történt valójában, és mi az, amit már én építettem hozzá fejben?
Lehet, hogy a helyzet valóban nehéz. De az is lehet, hogy a fejemben már tíz következő lépést végigéltem, és olyan veszteségtől félek, amely még meg sem történt.
Mi van most?
A veszteségtől való félelem nagyon gyakran a jövőben él.
„Mi lesz, ha…?”
A jelen viszont általában egyszerűbb.
Mi történik most? Mi az, ami valóban megtörtént? Mit tudok ebben a pillanatban megoldani? Mire van tényleges ráhatásom?
A jövő még csak feltételezés. Az elménk azonban már egy lehetséges veszteség gondolatát is képes valós riasztásként megélni. Ezért nekem sokat segít, ha tudatosan visszatérek ahhoz, ami most van.
Nem azért, mert nem kell tervezni.
Hanem azért, hogy ne éljem át előre mindazt, ami talán soha nem fog megtörténni.
Este érdemes visszanézni a napot
Nem mindig tudjuk abban a pillanatban megállítani az első reakciónkat. Jön egy mondat, egy telefonhívás, egy váratlan helyzet, és már meg is született bennünk valamilyen érzés.
Ez természetes.
Éppen ezért számomra nagyon jó gyakorlat az, ha este néhány percre visszanézem a nap eseményeit.
Hol billentem ki? Mi érintett meg? Mitől féltem? Volt-e olyan helyzet, amelyet veszteségként éltem meg?
És utána megnézem azt is:
Van ennek egy másik oldala?
Mit kaptam ezzel? Mit tanultam? Milyen új lehetőség nyílt meg? Mi az, ami közben mégis megmaradt?
Nem azért, hogy becsapjam magamat, hanem azért, hogy pozitív nézőpontból lássam azt, ami történi.
Lehet, hogy valami valóban véget ér, de az is lehet, hogy közben valami új, boldogabb kezdődik!
Szeretettel,
Aliz
Az írás tájékoztató és szemléletformáló célú. Nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist vagy kezelést. Dr. Révész Aliz komplementer szemléletét és szakmai tapasztalatait mutatják be. Testi panasz esetén a megfelelő egészségügyi kivizsgálás az elsődleges.