Régi vágyam teljesült.
Évek óta szerettem volna egy olyan helyet találni, ahol az életem következő szakaszát a természethez közel, nyugalomban és harmóniában élhetem. Egy otthont, ahová jó megérkezni, ahová szeretnek jönni a gyermekeim, és ahol az életemnek azok a részei is közelebb kerülhetnek egymáshoz, amelyek eddig sokszor külön helyen voltak.
Nem egyszerűen egy házat kerestem.
Egy olyan helyről álmodtam, ahol a természet és a hivatásom találkozhat. Ahol tarthatok tanfolyamokat, elvonulásokat, beszélgetéseket, ahol lehet tanulni, feltöltődni, gyógyulást keresni, egymással találkozni. Ahol a munkám mellett helyet kaphat a kert, az erdő, az alkotás, és igen, időnként egy kis művészkedés is.
Körülbelül három éve ismertem meg a páromat. Neki is volt egy régi álma egy természetközeli helyről, csak nem egészen ugyanazt képzeltük el. Az én álmom inkább egy olyan otthon volt, ahol a gyógyítás, a tanítás és a közösség is helyet kaphat. Neki egy elvonulóhely, egy „völgy” képe élt a fejében.
Ahogy telt az idő, egyre inkább látszott, hogy bár a két elképzelés nem ugyanonnan indult, nagyon szépen tudnak egymáshoz kapcsolódni.
Az Őrség egyre közelebb került hozzánk
Korábban már töltöttünk időt az Őrségben. Jártuk a környéket, bicikliztünk, átruccantunk Szlovéniába, és közben ingatlanokat is nézegettünk. Volt, ami tetszett, volt, ami kevésbé, de egyiknél sem éreztük azt, hogy megérkeztünk.
Egy idő után már majdnem el is engedtük a keresést. Azt mondtuk, talán nem most van itt az ideje, majd egy év múlva újra elővesszük.
Aztán idén tavasszal egyszer csak szembejött velünk egy hirdetés.
Megnéztük a képeket, és úgy voltunk vele: jó, nézzünk rá.
Húsvét környékén jutottunk el személyesen is megnézni. Előző nap még a Balaton-felvidéken jártunk két másik háznál, és másnap reggel őszintén felmerült bennünk, hogy van-e értelme több mint két órát autózni csak azért, hogy ezt is megnézzük.
Végül elindultunk.
És amikor felhajtottunk a házhoz vezető úton, azt hiszem, bennem már akkor történt valami.
Megnéztük a gerendaházat, az erdőt, a területet, a kis tavat. Csak jártunk körbe, néztük a fákat, a házat, a környezetet, és próbáltuk befogadni, amit látunk.
Amikor kifelé indultunk, néztünk egymásra, és akkor jutott eszünkbe:
„Egyébként tudjuk, mennyibe kerül?”
Nem tudtuk. Addig még azt sem néztük meg igazán. Amikor megnéztük, gyorsan kiderült, hogy van még mit megoldani. Nem is keveset.
Amikor már nagyon szeretnénk valamit
A történet kívülről most már egyszerűnek látszik: megtaláltuk a helyet, megállapodtunk, megvettük, beköltöztünk.
Belülről azonban egyáltalán nem volt ilyen egyenes az út.
Először is ott voltak az anyagiak. Meg kellett teremteni a vásárlás feltételeit. Az eredeti terv szerint eladtam volna a saját ingatlanomat, és abból finanszíroztuk volna a vásárlást.
Aztán ahogy közeledett a döntés, egyre több gyakorlati és érzelmi kérdés merült fel bennem. Mi lesz addig, amíg nincs új otthon? Mi lesz a lányokkal? Jó döntés-e most eladni? Hogyan oldjuk meg az átmeneti időszakot?
Végül arra jutottunk, hogy más megoldást keresünk, és közösen vesszük meg a helyet.
De mire mindez rendeződött, újabb és újabb helyzetek jöttek. Volt, amikor már azt érezhettem volna, hogy megvan, aztán megint történt valami, ami miatt kérdésessé vált a következő lépés.
És itt kezdődött számomra ennek a történetnek egy másik, szakmailag is nagyon érdekes része.
Mert rengeteg lehetőségem lett volna arra, hogy hónapokon keresztül aggódjak.
Hogy azon gondolkodjak: mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha elveszítem? Mi lesz, ha valami közbejön? Hogyan fogok ennyi mindent egyszerre megoldani?
Ott volt a család is. Hogyan fogjuk látni egymást? Mit jelent majd a távolság? Hogyan alakul tovább az életem?
És természetesen ott volt a munkám. Mi lesz a pácienseimmel? Hogyan szervezem innen a munkámat? Hogyan fog összeállni az új élet?
Ezek mind valós kérdések voltak. A különbség abban volt, hogy hogyan élem meg őket.
Végig figyeltem magamat
Ez az egész folyamat nagyon jó önmegfigyelési gyakorlat lett számomra.
Minden fontosabb helyzetben próbáltam észrevenni, mi történik bennem.
Mit érzek most? Aggódom? Attól félek, hogy elveszítek valamit? Magamra hagyatva érzem magam? Úgy érzem, nincs megoldás? Vagy azt tudom mondani: igen, itt van előttünk egy új probléma, amit meg kell oldanunk?
A külső helyzet ugyanaz lehet, mégis egészen másképpen élhetjük meg.
Ebben nekem sokat segített az a szemlélet, amelyet a Germán Gyógytudomány tanulmányozása során ismertem meg. Számomra ennek egyik fontos tanulsága az, hogy nemcsak arra érdemes figyelni, mi történik velünk, hanem arra is, hogyan éljük meg azt, ami történik.
Én ezt nem diagnózisra használom, és nem arra, hogy egy testi tünetből biztos következtetést vonjak le. Egy testi panasz mögött sokféle ok állhat, ezért a szükséges orvosi kivizsgálásnak természetesen megvan a maga helye.
Amit viszont nagyon hasznosnak tartok, az az önmegfigyelés.
Észrevenni időben, ha valami elkezd bennem egyre nagyobb teret elfoglalni.
A testem jelzéseit is figyeltem
Arra is figyeltem, hogy mutatkoznak-e rajtam olyan jelek, amelyeket én tartós stresszhez vagy fokozott készenléthez társítok.
Kattog-e folyamatosan ugyanazon az agyam? Nehezebben alszom-e? Álmomban is visszatér-e a téma? Érzem-e, hogy állandóan készenlétben vagyok? Megváltozik-e a pulzusom, hidegebb-e a kezem vagy a lábam? Tudok-e egyáltalán kikapcsolni, vagy minden gondolatom akörül forog, hogyan oldjam meg a következő problémát?
Figyeltem ezeket magamon. És amikor észrevettem, hogy egy gondolat számomra rossz irányba indulhatna, igyekeztem megállni egy pillanatra. Nem letagadni azt, amit érzek. Nem azt mondani magamnak, hogy „ne aggódj, minden csodálatos”.
Hanem megvizsgálni, mi a valóság. Tényleg veszélyben vagyok? Tényleg elveszítek valamit? Vagy egyszerűen van előttem egy helyzet, amelyet még nem oldottam meg?
Ez nem ugyanaz.
Sokszor a valódi probléma még egészen kezelhető. A fejünkben hozzáépített történet viszont már sokkal nagyobb lehet.
Egy jó változás is lehet nagy változás
Ezt talán különösen fontosnak tartom.
Hajlamosak vagyunk a stresszt csak a rossz eseményekhez kapcsolni. Pedig egy örömteli, vágyott változás is rengeteg alkalmazkodást kívánhat tőlünk.
Egy költözés lehet régóta dédelgetett álom. Egy új munka lehet fantasztikus lehetőség. Egy gyermek születése lehet életünk egyik legboldogabb eseménye. Egy ház megvásárlása lehet egy régi cél beteljesülése.
És közben mindegyik járhat bizonytalansággal, fizikai terheléssel, sok döntéssel, megváltozott napi ritmussal és erős érzelmekkel.
Ezért amikor valami megváltozik a testünkben, szerintem nem érdemes rögtön egyetlen magyarázatba kapaszkodni.
Érdemes előbb körülnézni.
Mi változott mostanában az életemben? Hogyan alszom? Másképp terhelem-e fizikailag magam? Változott-e az étkezésem, a napi ritmusom vagy a környezetem? Van-e valami, amin folyamatosan jár az eszem? Mikor erősödik az, amit érzek, és mikor enyhül?
Ezek a kérdések nem diagnózist adnak.
Megfigyelni segítenek.
És néha már az is nagyon sokat számít, ha észrevesszük, mi minden változott egyszerre körülöttünk és bennünk.
Most már valóban megérkeztünk
A múlt héten elkezdtük belakni az új otthonunkat az Őrségben.
Egy csodálatos gerendaházat, amely számomra szinte együtt él és lélegzik az erdővel, a kis tóval és velünk, akik most kezdünk itt otthon lenni. Rengeteg énekes madár vesz körül bennünket, látunk őzeket, szarvasokat, rókát, nyuszikat, és persze ott vannak az erdő gombái is, az én „gombatestvéreim”.
Tanuljuk a helyet, a reggeleit, az erdő hangjait és a csendjét. Figyeljük, hogyan változik a fény a fák között, mikor járnak erre az állatok, és közben lassan kialakul az új életünk ritmusa is.
És bennem már most formálódik az is, hogyan tud majd ez a hely másoknak is adni valamit.
Nagyon várom azt az időt, amikor itt együtt tanulhatunk, beszélgethetünk, és eltölthetünk néhány napot a természetben egy tanfolyam, egy elvonulás vagy más közös program keretében.
Most azonban egyszerűen csak örülök annak, hogy megérkeztünk.
És annak is, hogy az ide vezető út újra megmutatott valamit, amit fontosnak tartok:
nemcsak arra érdemes figyelni, hogy mi történik velünk, hanem arra is, hogyan éljük meg azt.
Figyelj magadra. Figyeld meg, mit gondolsz, mit érzel, hogyan reagálsz, és közben azt is, mit jelez a tested.
Ha új, tartós, erősödő vagy aggasztó testi tüneted jelentkezik, természetesen fontos a megfelelő orvosi kivizsgálás. De emellett érdemes lehet feltenni magadnak egy másik kérdést is:
Mi történt körülöttem és bennem akkor, amikor ez elkezdődött?
Lehet, hogy már maga a kérdés is olyan részletre irányítja a figyelmedet, amit addig észre sem vettél.
Szeretettel:
Aliz
Az írás tájékoztató és szemléletformáló célú. Nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist vagy kezelést. Dr. Révész Aliz komplementer szemléletét és szakmai tapasztalatait mutatják be. Testi panasz esetén a megfelelő egészségügyi kivizsgálás az elsődleges.