Ugyanaz a panasz – mégis mindenkinél egyediek a tünetek.
A homeopátiás szer kiválasztása azonban nem pusztán attól függ, hogy mi a panasz neve, hanem attól is, pontosan hogyan jelentkeznek a tünetek az adott embernél.
Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a homeopátiával kapcsolatban kapok, valahogy így hangzik:
„Mit vegyek be, ha…”
Fáj a fejem..,
Taknyos lett a gyerekem…
Köhög az egész család…
Fáj a torkom…
Jön a foga a babámnak…
Borzasztó rosszul alszom mostanában…
Teljesen érthető a kérdés. Ha fáj a fejünk, szeretnénk tudni, mi jó fejfájásra. Ha köhögünk, azt kérdezzük, mi jó köhögésre.
A homeopátiás gondolkodás azonban éppen ezen a ponton indul el egy másik irányba.
Nemcsak azt kérdezi:
Mi a tünet?
Hanem azt is:
Pontosan hogy jelentkezik ez a tünet ennél az embernél?
Ugyanis lehet, hogy mindkét embernek fáj a feje, mégis egészen másképpen fáj. Az egyiknek lüktet, a másiknak szorít. Az egyik mozgásra rosszabbul van, a másiknak éppen a séta esik jól. Van, aki sötét szobába vágyik, más friss levegőt szeretne. Az egyik szomjas, a másik egyáltalán nem kíván inni.
A diagnózis vagy a panasz neve ugyanaz lehet.
Az ember azonban másképp éli meg.
Nem a „fejfájás szerét” keressük
A klasszikus, individualizált homeopátiában éppen ez az egyik alapelv: a szerválasztás nem kizárólag a betegség nevéhez történik.
A szakirodalom ezt a tünetek összképének, vagyis a „totality of symptoms” megfigyelésének nevezi. Ennek része lehet a főpanasz pontos jellege, kialakulása, helye, a hozzá társuló más tünetek, valamint azok a körülmények, amelyek javítják vagy rontják az állapotot.
Ezért amikor valaki azt kérdezi tőlem:
„Melyik homeopátiás szer jó fejfájásra?”
gyakran sokkal több kérdésem lesz, mint válaszom.
Mikor kezdődött? A legfontosabb kérdés: mi történt mielőtt kezdődött?
Hol fáj? Milyen érzés? Lüktet, szúr, feszít, nyom? Mi ront rajta? Mozgás? Fény? Zaj? Meleg? Hideg? Mi esik jól? Pihenés? Friss levegő? Nyomás? Alvás?
És közben mi történik még?
Mert a homeopátiás szer kiválasztásánál éppen azok a részletek segítenek különbséget tenni két látszólag egyforma eset között, amelyekre hétköznap talán nem is gondolnánk.
Mi az a modalitás?
Ez az egyik olyan homeopátiás fogalom, amely nélkül nincs szerválasztás.
A modalitás egyszerűen azt jelenti:
mitől lesz jobb, és mitől lesz rosszabb?
Nem csak fáj a torkom. Hanem meleg italra jobb vagy rosszabb? Hideg levegőn változik? Reggel rosszabb vagy estére? Nyeléskor minden esetben fáj, vagy inkább akkor, ha üresen nyelek?
Nem csak köhögök. Hanem mikor? Éjjel? Reggel? Ha lefekszem? Ha meleg szobába lépek? A friss levegő javít rajta vagy ront?
A homeopátiás individualizálásban ezek a különbségek sokszor fontosabbá válhatnak, mint maga a tünet neve. Egy korszerű egyetemi homeopátia-összefoglaló is úgy írja le az individualizált megközelítést, hogy a főpanasz mellett figyelembe veszi az egyedi érzéseket, a javító és rontó tényezőket és az együtt jelentkező tüneteket.
„De hát mindketten náthásak…”
Vegyünk egy hétköznapi példát.
Két gyermek ugyanabban a családban náthás.
Ránézésre ugyanaz a probléma. Folyik az orruk, bágyadtabbak, talán köhögnek is.
Ha azonban elkezdjük megfigyelni őket, lehet, hogy két teljesen különböző képet látunk.
Az egyik gyermek melegre vágyik, bebújik a takaró alá, keveset akar mozogni, csendet szeretne.
A másik nyugtalan, folyton felkel, friss levegőre kívánkozik, máshogyan reagál a hőmérsékletre, máskor rosszabbodnak a tünetei.
Hagyományos diagnosztikai értelemben mindkettőnek lehet ugyanaz a fertőzése.
A homeopátiás esetfelvétel szempontjából azonban nem ugyanaz az eset.
Ez az oka annak, hogy az individualizált homeopátiában ugyanazzal az állapottal két ember gyakran különböző szert kap. Ezt még a homeopátiáról szóló amerikai NIH/NCCIH-tájékoztató is a módszer egyik meghatározó sajátosságaként írja le.
Nemcsak az érdekel, mi fáj
Számomra éppen ez a homeopátia egyik legérdekesebb része.
Nem egy tünetet szeretnék leválasztani az emberről.
Az embert szeretném megérteni, aki ezt a tünetet megéli.
Ez nagyon közel áll ahhoz a szemlélethez, ahogyan a munkám más területein is gondolkodom.
Fogorvosként sem csak azt nézem, hogy melyik fog áll ferdén. A miofunkció kapcsán például az is érdekel, hogyan lélegzik a gyermek, hol van a nyelve, hogyan nyel, hogyan működnek az arcizmok.
A Germán Gyógytudomány tanulmányozásában sem állok meg annál, hogy mi a tünet neve. Azt keresem, hogyan alakult ki, mi történt az ember életében, és ő hogyan élte meg.
A homeopátiában pedig ugyanez az individualizáló figyelem így jelenik meg:
Hogyan beteg ez az ember?
Nem általában az emberek.
Ő.
Két ember ugyanazzal a diagnózissal is lehet egészen más
Ez az individualizáció nem valamiféle apró kiegészítője a klasszikus homeopátiának.
A homeopátiás szervezetek és oktatási anyagok is központi alapelvként írják le, hogy két ember ugyanazzal a hagyományos diagnózissal eltérő kezelést kaphat, mert a teljes tüneti képük különbözik.
Gondoljunk például két migrénes emberre.
Maga a diagnózis még nem mondja el, milyen érzés a fájdalom, melyik oldalon jelentkezik, mi előzi meg, milyen napszakban jön, mitől erősödik, mitől enyhül, milyen más testi tünet jelentkezik vele együtt, és hogyan érzi magát közben az ember egésze.
Éppen ezért egy homeopátiás konzultáció sokszor meglepően részletes és egy laikus számára egy hagyományos orvosi rendelás után furának tünhet.
Az ember néha azt gondolja:
„Ennek mi köze a fejfájásomhoz?”
A homeopátiás szer kiválasztásának logikájában azonban éppen ezek az egyéni részletek segítenek felépíteni azt a képet, amely alapján a szereket egymástól megkülönböztetjük.
Ezért nem szeretem a „mi jó erre?” típusú egyszerűsítést
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor néhány jellegzetes tünet alapján otthoni homeopátiás használatban is könnyebb tájékozódni.
De ha a homeopátia valódi gondolkodásmódját szeretnénk megérteni, akkor túl kell lépni azon, hogy:
„Ez a szer torokfájásra van.”
„Ez köhögésre.”
„Ez fejfájásra.”
Akkor úgy kezdünk gondolkodni a homeopátiás szerekről, mintha ugyanazt a logikát követnék, mint egy hagyományos tüneti gyógyszer, csak éppen más dobozban lennének.
Pedig az individualizált homeopátia alapgondolata éppen más.
Nem a tünet nevéhez keresünk automatikusan szert, hanem az adott ember tüneti képéhez.
Mit érdemes tehát megfigyelni?
Amikor valamilyen panasz jelentkezik, szerintem már önmagában nagyon hasznos gyakorlat, ha egy kicsit pontosabban kezdjük figyelni.
Nemcsak azt mondjuk, hogy „fáj a fejem”, hanem észrevesszük, milyen a fájdalom. Mikor kezdődött. Mi történt előtte. Mikor rosszabb. Mi esik jól. Milyen más tünet jelent meg vele együtt. Miben változott meg az általános állapotunk.
Ez a fajta megfigyelés a homeopátiától függetlenül is közelebb visz ahhoz, hogy pontosabban tudjuk elmondani, mi történik velünk.
És természetesen fontos különválasztani az otthoni önmegfigyelést attól, amikor egy tünet orvosi kivizsgálást igényel. Egy új, erős, szokatlan, tartós vagy romló panaszt nem érdemes pusztán otthon kezelgetni; ilyenkor először azt kell tisztázni, mi áll mögötte.
Megértés, aztán támogatás
Talán ez foglalja össze legjobban azt, ahogyan én dolgozom.
Először szeretném megérteni az embert és azt, ami vele történik.
Nem csupán elnevezni a tünetét.
És amikor már jobban látom az összefüggéseket, akkor lehet azon gondolkodni, milyen támogatás illik hozzá.
Számomra ezért fér meg egymás mellett az orvosi és fogorvosi tudás, a Germán Gyógytudomány szemlélete és a homeopátia is. Nem ugyanazt a kérdést teszem fel, és nem ugyanarra használom őket.
A homeopátiában engem éppen az ragadott meg, hogy újra és újra közelebb visz az egyénhez.
Nem ahhoz, hogy:
„Mi jó fejfájásra?”
hanem ahhoz, hogy:
„Milyen ez a fejfájás nálad?”
Mert ugyanaz lehet a panasz neve.
De nincs két teljesen egyforma ember.
Ha szeretnéd jobban megérteni a homeopátia alapjait, a szerválasztás logikáját és azt, miért ennyire fontos az egyéni tünetek megfigyelése, ismerd meg a Homeopátia Alaptanfolyam videókurzusomat. A tananyagot a saját tempódban tudod végignézni, és rendszerezetten végigvezetlek az alapokon.
Szeretettel,
Aliz
Megjegyzés: a cikk a homeopátiás individualizálás gondolkodásmódját mutatja be. Az írás tájékoztató és szemléletformáló célú. Dr. Révész Aliz komplementer szemléletét és szakmai tapasztalatait mutatják be.