Hogyan formálja a légzés, a nyelés és a nyelv az arc fejlődését?
A szép mosoly már jóval a fogszabályozás előtt elkezdődik
Amikor egy kisgyermek fogazatát nézzük, többnyire azt figyeljük, kibújtak-e szépen a fogai, egyenesek-e, van-e közöttük rés, később pedig elférnek-e majd a maradandó fogak.A szép mosoly már jóval a fogszabályozás előtt elkezdődik
Amikor egy kisgyermek fogazatát nézzük, többnyire azt figyeljük, kibújtak-e szépen a fogai, egyenesek-e, van-e közöttük rés, később pedig elférnek-e majd a maradandó fogak.
Fogorvosként azonban én ennél jóval többet figyelek:
- Hogyan tartja a gyermek a száját nyugalomban?
- Az orrán vagy a száján veszi-e a levegőt?
- Hol helyezkedik el a nyelve?
- Hogyan nyel?
- Hogyan működnek az ajkai és az arc körüli izmok?
Ugyanis a fogak nem önmagukban fejlődnek.
Egy egész működő rendszer egészei.
Az állcsontok növekedése, a fogívek formája, a fogak helyzete és végső soron az arc megjelenése is olyan környezetben alakul, amelyet folyamatosan befolyásol a légzés, a nyelés, a nyelv helyzete és az izmok működése.
Ezt nevezzük a miofunkció területének.
Mit jelent valójában a miofunkció?
A szó talán bonyolultnak hangzik, pedig nagyon hétköznapi dolgokról van szó.
Arról, hogyan lélegzünk. Hogyan nyelünk. Hol pihen a nyelvünk akkor, amikor éppen nem beszélünk vagy eszünk. Hogyan záródnak az ajkaink. Milyen erők érik nap mint nap a fogakat és az állcsontokat az arc körüli izmok és a nyelv részéről.
Ezek apróságnak tűnhetnek, de gondoljunk bele: nem néhány perces hatásokról beszélünk. A nyelv, az ajkak és az arcizmok éjjel-nappal jelen vannak, újra és újra ugyanazokat az erőket fejtik ki.
Ha ez a rendszer harmonikusan működik, támogatja a normális fejlődést. Ha valamelyik funkció tartósan eltér, az a fejlődő fogazat és állcsontok környezetét is megváltoztatja.
Ezért számomra a fogszabályozás soha nem csak arról szól, hogy hová áll egy fog.
A kérdés az is: miért éppen úgy áll?
A nyelv sokkal fontosabb, mint elsőre gondolnánk
A nyelv nem csak beszéd vagy evés közben dolgozik.
Nyugalomban is van egy természetes helyzete. Ideális esetben a nyelv nagy része a szájpad felé helyezkedik el, miközben az ajkak lazán záródnak, és a légzés az orron keresztül történik.
Ha a nyelv tartósan alacsonyan helyezkedik el, előretolódik, vagy nyeléskor rendszeresen a fogak közé kerül, akkor megváltoznak azok az erőviszonyok, amelyek között a fogak és az állcsontok fejlődnek.
Gondoljunk rá úgy, mint egy finom, de folyamatos izomerőre.
Nem az számít, hogy egyszer-egyszer mit csinál a nyelv, hanem az, hogy naponta órákon keresztül milyen helyzetben van, és milyen mozgásmintákat ismétel újra meg újra.
Ez már a tejfogazat időszakában is fontos.
A gyermek állcsontjai ugyanis ekkor még intenzíven növekednek, és a későbbi maradandó fogak számára is ekkor kezd kialakulni a hely.
Orron vagy szájon át?
Az egyik legkönnyebben észrevehető jel a légzés módja.
Egy gyermeknél, aki nyugalomban is gyakran nyitott szájjal ül, alvás közben szájon át lélegzik, horkol, száraz szájjal ébred, vagy láthatóan nehezen tartja zárva az ajkait, érdemes utánajárni annak, miért alakult ki ez az állapot.
Nagyon fontos, hogy a szájlégzést ne egyszerűen „rossz szokásnak” tekintsük.
Lehet mögötte tartós orrdugulás, allergiás probléma, megnagyobbodott orr- vagy garatmandula, anatómiai eltérés vagy más felső légúti akadály is. Ha valaki nem tud megfelelően az orrán keresztül lélegezni, önmagában attól, hogy megkérjük, csukja be a száját, még nem oldottuk meg a problémát.
Ilyenkor az okot kell megkeresni.
Ha pedig az akadály megszűnt, sokszor akkor is szükség lehet arra, hogy a korábban rögzült izomműködést és légzési mintát újratanuljuk.
Mit vehet észre ebből egy szülő?
Sokszor a szülő akkor kezd aggódni, amikor már látja, hogy a fogak torlódnak vagy előreállnak.
Pedig korábban is lehetnek jelek.
Érdemes megfigyelni, hogy a gyermek szája nyugalomban rendszeresen nyitva marad-e, tudja-e kényelmesen zárva tartani az ajkait, hogyan lélegzik alvás közben, horkol-e, vagy gyakran száraz-e reggel a szája.
Figyelmet érdemel az is, ha nyeléskor a nyelv láthatóan előretolódik a fogak közé, ha a gyermek a fogai között tartja a nyelvét, esetleg bizonyos hangok képzése nehezebb számára.
A fogazaton is megjelenhetnek olyan jelek, amelyek miatt érdemes szakemberrel konzultálni: a tejfogak feltűnően szorosan állnak, kevés hely látszik a maradandó fogak számára, egyes fogak erősen előreállnak, a felső fogív nagyon keskenynek tűnik, vagy a felső és alsó fogsor záródása szokatlan.
Egyetlen jel önmagában még nem jelent feltétlenül problémát.
A lényeg a teljes működés megfigyelése.
Az arc formáját is befolyásolja, hogyan működik ez a rendszer
Az arcunk formája természetesen nagy részben genetikai adottságainkra épül.
De a növekedés nem statikus folyamat.
Az állcsontok fejlődnek, az izmok dolgoznak, a légzés és a nyelés folyamatosan jelen van, a fogak pedig ebben az egész rendszerben keresik meg a helyüket.
Ezért egy gyermek arcának fejlődésében nemcsak azt érdemes nézni, milyen arcformát örökölt a szüleitől, hanem azt is, milyen funkciók működnek körülötte.
A harmonikus orrlégzés, a megfelelő nyelvpozíció, a jól működő nyelés és az arc körüli izmok kiegyensúlyozott működése hozzátartozik az egészséges fejlődéshez.
És ez esztétikai szempontból sem közömbös.
Az állcsontok növekedése meghatározza az arc arányait, a mosoly szélességét, az ajkak tartását, az áll profilját és azt is, hogy mennyi hely jut a fogaknak.
Ezért amikor az arc szépségéről vagy harmóniájáról beszélünk, valójában nem pusztán esztétikai kérdésről beszélünk.
A funkció és a forma összefügg egymással.
Megelőzhető így a fogszabályozás?
Erre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni.
Vannak öröklött állcsont- és fogazati eltérések, fogméretbeli különbségek, csírahiányok vagy más anatómiai tényezők, amelyeket semmilyen nyelvgyakorlattal nem lehet „eltüntetni”.
A megfelelő funkció azonban fontos része a fejlődésnek.
Ha időben felismerünk egy tartós szájlégzést, egy kedvezőtlen nyelvhelyzetet vagy egy szabálytalan nyelési mintát, akkor még a növekedési időszakban lehetőségünk van foglalkozni vele.
Ez bizonyos esetekben csökkentheti egy eltérés súlyosbodását, támogathatja az állcsontok kedvezőbb fejlődését, és később a fogszabályozó kezelés mellett is fontos lehet.
Hiszen ha egy fogat fogszabályozással új helyre mozgatunk, de ugyanaz a kedvezőtlen izomműködés továbbra is nap mint nap hat rá, akkor a kiváltó funkcionális környezet nem változott meg.
Ezért a fogak rendezése és a funkció rendezése sokszor nem egymás helyett, hanem egymás mellett fontos.
Nem mindig egyetlen szakember a megoldás
A miofunkcionális eltérések egyik különlegessége, hogy több szakma határterületén vannak.
Ha azt látjuk, hogy egy gyermek tartósan szájon át lélegzik, először annak okát kell tisztázni. Ilyenkor fogorvos vagy fogszabályozó mellett fül-orr-gégészeti vizsgálatra is szükség lehet.
A nyelés, a nyelv helyzete vagy az arcizmok működésének rendezésében myofunkcionális terápiában jártas szakember vagy megfelelő képzettségű logopédus segíthet.
Ha pedig már fogazati vagy állcsonti eltérés is kialakult, fogszabályozó szakorvos bevonása válhat szükségessé.
Sok esetben éppen az együttműködés adja a legjobb eredményt.
Nem csak a fogakat kezeljük, nem csak a nyelvet, nem csak a légzést.
A gyermeket nézzük egészben.
A szép mosoly nem a készüléknél kezdődik
Szülőként nem az a feladatunk, hogy otthon diagnózist állítsunk fel.
Nem kell minden nyitott szájtól megijedni, és nem kell minden kissé ferdén növő tejfog mögött komoly problémát keresni.
Viszont érdemes tudni, mire figyelhetünk.
Mert amikor egy gyermek mosolyát nézzük, könnyű csak a fogakat látni. Pedig mögöttük ott van egy egész működő rendszer: a légzése, a nyelve, a nyelése, az ajkai, az arc izmai és a fejlődő állcsontjai.
Minél korábban vesszük észre, ha ebben a rendszerben valami tartósan nem harmonikusan működik, annál több lehetőségünk van arra, hogy időben segítsünk.
A cél nem az, hogy minden gyermeknek tökéletesen egyforma fogsora vagy arca legyen.
Hanem az, hogy a növekedés során a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg ahhoz, hogy a saját adottságai szerint egészségesen és harmonikusan fejlődjön.
És ezért számomra a fogszabályozás kérdése mindig jóval többről szól, mint arról, hogy egyenesek-e a fogak.
A szép mosoly ugyanis sokszor már évekkel azelőtt elkezd formálódni, hogy egyáltalán szóba kerülne a fogszabályozó készülék.
Szeretettel,
Aliz